Bodza

A gyalogbodza (Sambucus ebulus) és a fekete bodza (Sambucus nigra) bogyós terméséből főleg a Dunántúlon lekvárt főznek: ez a csete. A 19. században még gyakori étel volt a tojással kirántott bodzavirág (bodzafánk).

Ernyős virágzatú, hatalmas virágtányérjai a 20 cm-t is meghaladják. A tányérok virágzatábantöbb ezer aprócska, sárgás fehér virágocska található, és ezekből fejlődnek ki a bogyótermések.

A kozmetikai ipar ezeket az apró bogyókat használja. Egyetlen „probléma” adódik csak az értékes, apró, lédús bogyócskákkal, mégpedig, hogy igen magas a festéktartalmuk, magyarán mindent beszíneznek.

A csodálatos virág: hatalmas mennyiségben tartalmaz flavonoidokat. Mint ismert, a flavonoidok többek között az érfalak rugalmasságáért is felelősek, így kitűnően alkalmazható

az aprócska vérerekkel ellátott bőrterületek vérellátásának javítására, frissíti, élettel telíti azt.

Magas az antioxodáns tartalma, ezért kitűnően alkalmazható a bőr idő előtti öregedésének megakadályozására.

Mire jó?

A bodzateát meghűléses megbetegedések, hurut esetén, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként használják.

A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó. Használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra.

A leveléből készült tea pedig reumás bántalmakra nagyszerű gyógyír, de lázcsillapításra is ajánlják.

Hogyan használjuk?

Bodzalé, Bodzalikőr, Bodzaszörp, Bodzaturmix (alkoholmentes), Bundás bodza , Nagymama bodzalekvárja , Piri néni bodzalekvárja

Tea: Meghűlés megbetegedések, hurut ellen fogyasszuk a virágból készült teát. Csészénként 2 teáskanálnyi drogot öntsünk le forrásban lévő vízzel, majd 5 perc múlva szűrjük le.

Tinktúra: A virágból készített tinktúra láz esetén alkalmazható.

Főzet: Fájó, sajgó ízületi panaszokra ajánlott napi 100 ml főzet fogyasztása.

Begyűjtésének ideje: májusi virágzása kezdetétől, amikor még a virágtányérok belső virágocskái ki sem nyíltak.

Frissítő bogyócskák: Kozmetikai szempontból magas a bodzabogyók gyümölcssav tartalma,

így tökéletesen bevált a belőle készített kémiai hámlasztó. Rendkívüli a C-vitamin tartalma,

amiről köztudott, hogy élénkíti a bőr keringését. Magas ásványi anyag tartalma, úgy mint a

mangán, a cink és a szilícium erősití és feszesíti a bőrt. Begyűjtésének ideje: az első őszi hónapban, szeptemberben kezdődik, mivel hogy a bogyók ekkor a leglédúsabbak.

Szárral együtt vágják le.

Magocskákból értékes olaj: a bogyók tömegének ötödét a benne lévő mag teszi ki, ez a feldolgozó iparban melléktermékként jelentkezik.

A kozmetikai ipar azonban kitűnően tudja hasznosítani, a magocskákban lévő olaj kisajtolásával, melynek esszenciális zsírsavtartalmatökéletesen hasznosítható a krémekben.

Az ilyen módon dúsított krémek a bőr vízháztartását optimalizálják, és még antioxidáns összetevőket is tartalmaznak!

A bodzafa könnyen megmunkálható, de manapság nem használják, és régen is csak bizonyos speciális tárgyakat készítettek belőle.

Ennek legfőbb oka, hogy az ágak belsejében jellegzetes, puha, szivacsszerű rész, a bodzabél húzódik végig.

Ezt a szivacsos részt eltávolítva (hagyományosan forró dróttal égették, piszkálták ki), egyszerű, üreges botot kapunk, ami számos tárgy (bodzasíp, furulya, bodzapuska) készítéséhez kiváló.

A bodza fájának fűtőértéke elenyésző. Kizárólag bodzafából úgyszólván lehetetlen tüzet rakni, egészen szárazon is alig gyullad meg, csak izzik és hamuvá omlik össze.

Néphit

A magyar néphit változatos tulajdonságokkal ruházza fel, és azokból általában nem állapítható meg, hogy melyik bodzafajról van szó.

A virágjából főzött tea, a bodza héja, friss bimbója elterjedt népi gyógyszer.

A néphit (palócok, Szatmár) szerint ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull a pondró.

A Csereháton ezt a bodza letépett ágacskáitól és a megfelelő ráolvasástól remélik.

Göcsejben úgy vélik, a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak.

Az alsó Őrségben úgy vélik, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám.

Ott a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája.

forrás: wikipédia